Vanuatu
Új-Hebridák - mai nevén: Vanuatu
A 80 szigetből álló szigetcsoportot 1606-ban a spanyolok fedezték fel. 1839-ben kezdtek a fehérek betelepedni erre a területre. Több mint 100 évvel ezelőtt az angolok és a franciák szemet vetettek az akkoriban még Új-Hebridáknak nevezett területre. Néhány év után a németek megjelenésével megegyeztek, s 1906-ban a gyarmat felett közösen bábáskodtak. Ez az állapot csupán 18 évig tartott, amikor is kikiáltották a független Vanuatut, ami magyarra fordítva "A mi országunk". 1980 óta önálló állam, mely Vanuatu néven ismert. Fővárosa: Port Vila.
Port Vila az Efaté sziget fővárosa, alig 25 ezer lelket számlál. Ausztrál és új-zélandi turisták látogatják. Az itt dolgozók havi bére kb.100 dollárnak felel meg. 1 dollár = 100 vatu. A megélhetőség bizonyos hányadát a turizmusból fedezik, s ezzel magyarázható, hogy az éttermek és az üzletek árait a tehetősebb turisták zsebéhez szabták. Így sokan feladva a vidéki önellátó gazdálkodást, azért jönnek Vilába, hogy a turistaiparban keressenek megélhetést. A melanéziai piacon az alkudozásnak nincs helye. Az árak rögzítettek, az eladó inkább hazaviszi a termékét, minthogy áron alul adja el.
Az ország legnagyobb szigete közé tartozik Tana-sziget. Tana-sziget múltja megegyezik az ország sorsával. DK-Ázsia felől érkező kannibál szokású, negrid típusú népek több hullámban hódították meg Melanézia egyes szigetcsoportjait. Vanuatun mintegy 3 ezer éve elkezdtek a kisebb és nagyobb csoportokban érkezők egymástól elszigetelten élni. Ennek az elkülönülésnek köszönhető, hogy Vanuatun ma is 113 nyelvet és dialektust beszélnek. Az itt élő emberek között kapocsként élő nyelv a Bislama, de többen beszélnek angolul és franciául.
A sziget öblének a neve: Port Resolution -öböl. Ezt a nevet az első európaiként érkező J. Cook kapitány (1774-ben) adta, mikor az öbölbe beérkezett a hajójával és az ismeretlen tájat Port Rezoluson névre keresztelte. Ebben az öbölben él egy hím tengeri tehén avagy dugong. Ha lábbal felkavarják a vizet, kiúszik a partra és játszani lehet vele. A helyiek elmondása szerint a férfiakat kevésbé kedveli, de a nőket szívesen terelgetné a mélyebb víz felé. Tőle származik Vanuatu régebbi neve, az Új-Hebridák is. Ugyanis a sziget csipkézett partvonalai őt a skóciai hebridákra emlékeztették. Tőle ered Tana szigetének az elnevezése is. Partra lépve a kapitány találkozott egy helybeli főnökkel, akit Pao Vannak hívtak. A kapitány belemarkolt a földbe, hogy megtudja annak a helynek a nevét, ahol kikötött. A főnök azt gondolta, hogy a kapitány a talaj helyi megnevezését kérdezi és így felelt: Vuktana. Cook kapitány valószínűleg a szó második részét értette, azt, hogy Tana. Ma is így hívják, de a helyi lakosok Dibránának nevezik.
A
A világ nagyot változott azóta. Kókuszpálmalevélből a település asszonyai kunyhó készítésére való tető- és oldalfalakat készítenek. A férfiak a kenyérfa törzséből faragják az itt legfontosabbnak vélt járművet, a kenut. Elkészítése egy hónapot vesz igénybe, s élettartama 4-5 év. A békés lakosság 90%-a kereszténynek vallja magát. A faluban már semmi sem emlékeztet arra az időre, amikor a misszionáriusok érkezésével közel egyidőben, a múlt század húszas, harmincas éveiben, megjelentek a gaztetteikről elhíresült európai emberkereskedők. Sok tragédia fűződik ezekhez az időkhöz, amikor a behurcolt betegségek és kegyetlenkedések miatt az Új-Hebridákon élők száma 1 millió főről 1935-re 40 ezerre fogyatkozott. Az országban most is mindössze 170 ezer ember él. A falvak élete még ma is az ősi hagyományok szerint zajlik. A település házaitól kissé távoleső helyen áll a Nakamál (férfiak gyülekezőhelye, parlamentje). A ház előtti szabadtéren találkoznak a falu férfiai a falufőnökkel, miközben kávaitalt isznak. Ekkor a falu főnöke kiosztja a feladatokat, hogy kinek mit kell elvégeznie.
A kávacserje tulajdonképpen egy borsféle, amelynek gyökereit Melanézia és Polinézia számos vidékén fogyasztják. A szertartáson való részvétel a nők és az idegenek számára tilos. De ez a tabu (tilalom) főképpen a nőkre érvényes, mivel a nők rangja alacsonyabb. A keresztény vallás mellett igen érdekes vallás figyelhető meg az egyik kis faluban, Ipikélben. Ez a vallás John Brumnak vagy John Frumnak nevezett vallási mozgalom, ameyl a helyi presbiteránius egyház merev előírásait megtagadók között jött létre a II. világháború után. Tanán, az ősi hiedelmek és a kereszténység után, ma a harmadik legfontosabb vallás. Aizia Van (Ájzia Van) falufőnök és vallási vezető mesél a hiedelem történetéről: A régi időkben az elődök azt jósolták, hogy valamilyen titokzatos és mágikus dolog fog történni ezen a helyen. Ezután fehér missionárusok érkeztek, s azt gondolták, ez az a megjósolt esemény. Követni kezdték az új vallást, amikor megjelent a John Brumnak nevezett személy, akiről azt tartják, hogy Amerikából érkezett, és aki a törzsfőnököket rábeszélte arra, hogy ne higgyenek a hittérítőknek, és csak kövessék az ősi vallásukat. Erre a francia hivatalnokok és a missionárusok letartóztatták a törzsfőnököket, és Vilában börtönbe zárták őket. A II. világháború után az amerikai katonák kiszabadították őket, és adtak nekik egy amerikai zászlót. Ez időtől újra használták az ősidők hagyományait, szokásait. A hiedelem szálai, amelyek csak Tanán léteznek, még arra az időkre nyúlnak vissza, amikor egyes John Brum hívők a II. világháború idején az amerikai csapatok táborában szolgáltak. Elámultak az addig nem látott árubőségen. Vöröskeresztes katonák ingyen osztogatták a gyógyszereket, Coca kólát. A bennszülöttek meglepődtek az ott szolgáló amerikai katonák kedvességén, akik között sokan voltak a Tannaiakhoz hasonló néger katonák.
Tanán és szerte Vanuatu 80 szigetén léteznek olyan kisebb települések, amelyek ellenállnak a modern világ hiúságainak. Jakel is egy ilyen un. kaszton falu. Az emberek ma is hasonlóan élnek, mint sok száz évvel ezelőtt. Körülmetélés után a felavatott fiúk és férfiak öltözete: a szárított pandánusz vagy banánlevelekből készített pénisztakaró, de ha nagyobb településre látogatnak, akkor ők is rövidnadrágot és inget viselnek. Élelmezésükben legfontosabb szerepet a zöldellő esőerdők, s az abból kimetszett veteményeskertek játsszák. Számukra a dzsungel az ehető növények mellett építési anyagot és orvosságot biztosít. A kunyhók köré ültetett kávabors-cserje bizonyítja, hogy e faluban is nagy hagyománya van a kávaital fogyasztásának, amit biszlama nyelven alenbia-nak neveznek. Buraonak nevezik azt a fiatal, vadontermő ibiszkuszfát, amelynek a kérgéből készített fűszoknya a nők egyetlen viselete. A hagyományokat követő falvakban az asszonyok még a mai napig is 5-6 disznóért megvásárolhatók, akiknek rengeteg tabu (tilalom) szabja meg az életét. Például: Jakel faluban a nők nem lehetnek magasabban, mint a férfiak. Férfitársaságban ezért nem léphetnek a tűzön sem keresztül, mert akkor az általuk keresztezett füst a teremtés koronáinál magasabbra száll.
A fiatal fiúk (10 -12 évesek) felavatásának szertartása egy erre kijelölt kunyhóban történik (bambuszkéssel körbemetélik). A körülmetélés után a felavatott nagy ünneplés keretében visszatér közösségébe, de attól kezdve már a férfiakkal együtt lakik, anyja ezentúl nem szidhatja meg, mert rangja magasabb lett. Ezt követően a felavatott fiúk megkezdik a rangelnyerő ünnepségeket (a nimankit), ami azzal jár, hogy a disznót leölik és megvendégelik, megajándékozzák a résztvevőket, így nyerik el az élők és holtak megbecsülését. Ha valaki beteg, akkor sem hívnak orvost, hanem a varázsló gyógyító (klébersz) bemetszéseket végez a beteg hátán azért, hogy a rossz szellemek kiszálljanak, majd a sebekre gyógyító füveket tesz.